Gáll Erwin

Gáll Erwin
Született	Gáll Ervin 1977. szeptember 22. Gyergyószentmiklós
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	történész, régész
Tisztsége	A Román Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa
Iskolái	Bukaresti Egyetem Eötvös Loránt Tudományegyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Gáll Erwin, Gáll Ervin (Gyergyószentmiklós, 1977. szeptember 22.) – erdélyi születésű magyar történész és régész, a Román Akadémia Vasile Pârvan Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Munkáit magyar, román, angol, orosz és német nyelven publikálja. Fő kutatási területei az Erdélyi-medence, a Bánság és a Partium középkori népessége és temetkezési szokásai, a kereszténység megjelenése és elterjedése Erdély területén, valamint a nacionalizmus hatása a régészetre.

Tanulmányai és munkássága

Középiskolai tanulmányait a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban végezte 1992 és 1996 között. 1996-tól kezdve a Bukaresti Egyetem történelem szakán tanult, ahol 2000-ben sikeresen államvizsgázott. 1997-től, – Radu Harhoiu hatására és tanácsainak köszönhetően – kezdett el az Erdélyi-medence 10-11. századi régészetének kérdéseivel foglalkozni. Kutatásait később a Bánság és a Partium területeire is kiterjesztette. 2000-ben sikeresen megvédte román nyelven írt szakdolgozatát, melynek címe "Orizontul funerar din secolul X. în Bazinul Transilvan" (10. századi temetkezési helyek elemzése az Erdélyi-medencében). Az egyetemi tanulmányai során sikerült több 10-11. századi Bánsági temető anyagának és szórványleleteinek a közzétételét kieszközölnie, melyek korábban ismeretlenek voltak a régészeti szakirodalomban, és amelyekkel a Diákkutatási Konferenciákon két díjat is elnyert.

2000-ben Bóna István akadémikus javaslatára felvételt nyert az Eötvös Loránt Tudományegyetem budapesti Régészeti Intézetének doktori szakára. Ott kezdte meg tanulmányait 2001-ben, magyar-román kétoldalú ösztöndíj keretében. 2001 és 2005 között, fő kutatási témája az Erdélyi-medence, a Bánság, és a Partium 10-11. századi temetkezési helyei, szórványleletei és kincsei voltak. Doktori értekezését 2008-ban védte meg magyar nyelven, summa cum laude minősítést szerezve. Az ebből készült kétkötetes, összesen 1300 oldal terjedelmű munka 2013-ban jelent meg, melynek keretében Hampel József 1905-ös kötetei után először, 25 darab múzeum, 103.000 négyzetkilométeres területen előkerült leletanyagát, 163 temetkezési helyet, kincseit és szórványleleteit vizsgált. Doktori tanulmányai alatt és után, többször is publikált mint szerző vagy társszerző több 10-11. századi régészeti lelőhelyről is, ezek mellett nem kerülték el figyelmét a hun, a kora és késő avar kori, valamint a 12-13. századi leletanyagok sem. Ugyanakkor e tevékenységekkel párhuzamosan igyekezett hasznosíthatóvá tenni Kisléghi Nagy Gyula régészeti naplóját is. A napló több, – a 19.század és a korai 20. század között feltárt de publikálatlan – 4-12. századi lelőhelyet tartalmaz melyet 2010-ben sikerült magyar nyelven kiadatnia.

2006 és 2009 között a Román Akadémia Régészeti Intézetében dolgozott kutatóasszisztensként, 2009-től kezdődően harmadik fokozatú, majd 2018-tól második fokozatú tudományos főmunkatársként folytatta tevékenységét. 2008 óta egyik fő kutatási területe a román nacionalista mítoszokba burkolt, 11-13. századi Dobokai vár, és annak közelében feltárt temetők. Eredményei számos kötetben és tanulmányban jelentek meg. 2016-ban jelent meg egyik legjelentősebb tanulmánya, melyben a régészet, és a 20. századi román nacionalizmus kapcsolatát vizsgálta ("Doboka a „történelemben” Geloutól Istvánig, dhloboku-tól Dobukáig – Az Árpád-kori várkomplexum a XIX–XXI. századi értelmezések béklyójában").

2010-ben posztdoktori ösztöndíjat nyert, amely az erdélyi, 11-13. század közötti templom körüli temetők elemzésével foglalkozik (Analiza necropolelor de tipul “în jurul bisericii” din secolele XI-XIII). Ennek keretében elemezte azt az átmeneti folyamatot, amelynek során a pogány temetkezések templomok körüli keresztény temetkezésekké alakultak át, illetve kidolgozta az Erdélyi-medence 11-13. századi templomkertjeinek szintézisét is.

A 2010-es években figyelme részben a régészettörténetre, mint a történetírás egyik szakága felé fordult. Elsősorban az érdekelte, „hogy a régészet mint szakág hogyan kezdett hivatásos tudománnyá válni, illetve a 19-20. századi nacionalizmusok és a régészet kapcsolatai”. E témában több tanulmányt is jegyez, amelyek angol, magyar, román és orosz nyelven jelentek meg. Az utóbbi időszakban a 6-9. század régészetével foglalkozott, mivel a romániai kora középkor régészeti kutatása még a kelet-közép-európai régészettől is elmaradottab. Ennek eredményeképpen, társszerzőként Nyugat-Románia egyik legnagyobb temetkezési lelőhelyéről (Nădlac) közölt publikációt. Összehasonlító elemzéseket végzett az avar hódításról és annak társadalmi következményeiről, valamint egy szintézisszerű tanulmányban elemezte a Bánság 6-9. század közötti fejlődését.

Fontosabb művei

Önállóan

• A honfoglaló magyarság katonai-politikai rangrétegződése – Rangjelző tárgyak a 10. századi magyar sírokban (1999)
• Erdély kora-középkori története és a magyar honfoglalás egy román történész szemszögéből (2001)
• Analysis and comparison of burial customs in the 10-11th century in the Transylvanian-Basin, Crisana and Banat (A 10-11. századi temetkezési szokások elemzése és összehasonlítása az Erdélyi-medencében, a Partiumban és a Bánságban) (2004–2005)
• The analysis of churchyard cemeteries in Transylvania from the 11th-13th centuries – From the pagan cemetery to the Christian churchyard (A 11-13. századi erdélyi templomkerti temetők elemzése – A pogány temetőtől a keresztény templomkertig) (2010)
• Burial customs and the question of 10th century populations in the Transylvanian-Basin (Temetkezési szokások és a 10. századi erdélyi-medencei népesség kérdésköre) (2010)
• Doboka-IV. vártérség templom körüli temetője – Régészeti adatok egy észak-erdélyi ispáni központ 11-13. századi fejlődéséhez (2011)
• Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság 10–11. századi temetői, szórvány- és kincsleletei I-II (2013)
• Doboka a „történelemben” – Geloutól Istvánig, dhloboku-tól Dobukáig. Az Árpád-kori várkomplexum a XIX–XXI. századi értelmezések béklyójában (2016)
• Áttörés a romániai régészetben? (2017)
• A hatalom forrása és a magyar honfoglalás – hódítás és integráció (2019)
• Erwin Gáll, At the Periphery of the Avar Core Region. 6^th–8^th Century Burial Sites near Nădlac (The Pecica–Nădlac Motorway Rescue Excavations). Patrimonium Archaeologicum Transylvanicum; 13. Paris‒Budapest: Éditions L'Harmattan, 2017. 482. pg. (ISBN: 978-2-343-13906-7)
• Erwin Gáll, Archaeology and Nationalism. The Endless Struggle for Dăbâca (g.: Dobeschdorf; h.: Doboka). Thoughts on Research Development and Archaeological Realities. Communicationes Archaeologicae Hungariae (Ungaria) 2015‒2016, 257‒323 (ISSN 0231-133X)
• Erwin Gáll, The Question of the Centres of Power in the light of the Necropolises from the 10th Century in Transylvanian Basin. The case of the Cluj’s necropolises. In: 23. Internationales Symposium Grundprobleme der frühgeschichtlichen Entwicklungim mittleren Donauraum. Macht des Goldes, Gold der Macht Herrschafts- und Jenseitsrepräsentationen zwischen Antike und Frühmittelalter im mittleren Donauraum. Forschungen zu Spätantike und Mittelalter 2. Weinstadt: Verlag Bernhard Albert Greiner 2013, 461‒481.

Társszerzőként

• Kolozsvár születése – Régészeti adatok a város 10–13. századi történetéhez (2013)
• Living in Transylvania in the last decades of Dacia province until the collapse of the Hunic "Empire" (250-450) (Élet Erdélyben Dacia tartomány utolsó évtizedeiben, a hun "birodalom" összeomlásáig (250-450) (2017)
• Erdély jogtörténete (2018)
• Erwin Gáll–Florin Mărginean, Archaeological Discoveries linked to the “First generation” of the Avar Conquerors living east of the tisa during the 6^th-7^th centuries. The grave cluster in Nădlac – site 1M. Sprawozdania Archeologiczne 72/2, 2020, 373–407. doi: 10.23858/Sa/72.2020.2.0XX, ISSN 0081-3834
• Erwin Gáll–Florin Mărginean, The Graves from Pecica-Rovine/Căprăvanul Mic and Distribution Networks of Amber and Personal Adornments in the 6^th and 7^th Centuries. VAMZ (Vjesnik Arheološkog muzeja u Zagrebu / Journal of the Archaeological Museum in Zagreb) / 3. serija / LIV / 2021, 203–223.
• Gergely Szenthe, Erwin Gáll (with the contributions of Bernadett Bajnóczi, Annamária Bárány, Péter Barkóczy, Norbert Faragó, Attila M. Horváth, Antónia Marcsik, Viktória Mozgai, Elvira H. Tóth, and Béla Török), Hortobágy-Árkus kora középkori temetője. Egy elit csoport hagyatéka a 8–10. századi Észak-Tiszántúlról / The Early Medieval Cemetery at Hortobágy-Árkus. The Heritage of an Elite Group from the 8th–10th Northern Transtisza Region, Archaelogia Hungarica 52, Budapest 2022.

Elismerései

2014-ben Székelyföld-díjjal tüntették ki.

Források

• Gáll Ervin. Curriculum Vitae (angol nyelven) 
• Institutul de Arheologie „Vasile Pârvan”. (Hozzáférés: 2022. május 10.)
• Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya által kiírt Debüt-díj negyedik kiosztásakor. (Hozzáférés: 2022. május 10.)
• A szerző Academia.edu oldala. (Hozzáférés: 2022. május 9.)